Eb-"belügyek"

  • Nyomtatás

A kutya emésztőrendszereItt a nyár, s ezzel együtt szinte menetrendszerűen megérkeztek azok a kórságok, melyeket kutyáink általában erre a szép évszakra „tartogatnak". Ezen betegségek gyakori képviselői a különféle gyomor- és bélbántalmak, melyek széles palettájából most néhány gyakori vendéget emelek ki.

A kutya normál bélműködése két irányban változhat: a bélmozgás felgyorsul – ennek következménye a hasmenés –, illetve ellenkezőleg, lelassul (vagy akár le is áll) – ilyenkor úgynevezett bélsárrekedést („szorulást") tapasztalunk.

A télvégi hasmenések hátterében leggyakrabban vírusok (parvo, corona, rota, stb...), illetve különféle baktériumok állnak. Az enyhe, nedves, ködös téli idő, valamint a direkt napfény csíraölő hatásának hiánya egyaránt kedvez ezen kórokozóknak, melyek ilyen körülmények között hónapokig fertőzőképesek maradhatnak. Ezen „útonállók" néha csak enyhe hasmenést, bágyadtságot okoznak, máskor azonban – főleg fiatal állatokban, megfelelő védőoltás hiányában – súlyos, akár életveszélyes állapotot, hányást, hasmenést kiszáradást, sokkot idézhetnek elő.

Gyakori, hogy a kutyák a nagymennyiségű, nekik szokatlan, nehezen emészthető ételek (pl. kocsonya, maradék malacsült, beigli, stb.) mértéktelen elfogyasztásától szenvednek el enyhébb-súlyosabb gyomorrontást, illetve hasmenést. Ennek megelőzése csak a gazdán múlik. Egy-két finom falat kutyánknak is kijár, de nem roskadásig. Ne lágyuljon el a szívünk az epekedő tekintetektől!

Általános szabály, hogy az állott, kellemetlen szagú, lejárt szavatosságú, bizonytalan eredetű élelmiszert – amit mi sem ennénk meg – kutyáinknak se adjuk oda. Szükség esetén szakember segítségével tanítsuk meg kedvencünket, hogy eleséget csak a gazdájától (illetve annak szűkebb családjától) fogadjon el, séta közben a földről semmit ne vegyen fel. Jelszó: „mindent az orrnak, semmit a szájnak"!

A kutyák hasmenésének gyakori oka a hirtelen, átmenet nélküli eleségváltás, melyre főleg a kölykök érzékenyek. Ennek elkerülésére, ha más típusú tápra akarunk áttérni, azt fokozatosan, 4-5 napos rászoktatással tegyük. Egy jó tanács gyári-kutyatáp-pártiaknak: ne várják meg, míg a tápos zsák teljesen kiürül, hanem néhány nappal korábban szerezzék be az utánpótlást. Így, ha a régi táp éppen nem kapható és új típusra kényszerülnek, azt a régi maradékához keverve elkerülhető a hirtelen eleségváltozás és az ezzel járó hasmenés.

Mit tegyünk, mit tehetünk, ha itt a baj? Enyhébb esetekben 6-24 órás koplalás (a kutya korától, illetve testtömegétől függően) korlátlan ivóvízfogyasztás biztosítása mellett gyakran megoldja a problémát. A koplaltatás után célszerű néhány napig diétát tartani: sovány főtt hús, főtt rizs, sovány tehéntúró, esetleg kefír. A napi adagot 2-3 részre elosztva adjuk oda, ne engedjük, hogy kutyánk egyszerre sokat egyen. Gyógyszereket (antibiotikumokat, bélmozgás-csökkentőket, fájdalomcsillapítókat, stb.) házilag ne alkalmazzunk, csak állatorvosi utasításra. Ha a koplalás 24 órán belül nem segít, illetve súlyos – hányással, nagyfokú elesettséggel, esetleg véres hasmenéssel járó – esetekben mihamarabb forduljon állatorvoshoz.

Néhány szó a bélsárrekedésről. E kellemetlen betegség hátterében sok tényező állhat: idős kor, mozgáshiány, bizonyos gyógyszerek mellékhatása, fennálló egyéb betegségek, alkati hajlamosság, és – nem utolsó sorban – a helytelen táplálás. Ezzel kapcsolatban két dolgot szeretnék kiemelni.
1. A normál bélmozgáshoz megfelelő mennyiségű rostra van szükség, s az igény az állat korának előrehaladtával nő. Szükség esetén a rost pótlását házikoszton élő ebeknél 1-2 evőkanálnyi étkezési korpa hozzákeverésével oldhatjuk meg.A kutya bélcsöve - az éhbél eltávolítva

2. A „csontkérdés". A kutya alapvetően nem csontevő állat! A túl gyakori csontetetésnek több, súlyos következménye lehet: a lenyelt éles csontszilánkok az emésztőcsatorna sérüléseit, vagy akár elzáródását okozhatják. Van azonban kevésbé drámai, de annál alattomosabb hatása is: a csontokban lévő szervetlen anyagok fokozatosan lerakódnak a belekben, lassul a bélmozgás, végül a bél egyszerűen eltömődik, „eldugul". A veszély főleg idősebb, eleve renyhébb bélműködésű állatok esetében nagy. A baj bekövetkeztét a kutya nyugtalansága, nyögdécselése, többszöri – eredménytelen – bélsárürítési próbálkozása jelzi. A megelőzés érdekében a következőket javaslom: fél éves kor alatti kutyát egyáltalán ne etessünk csonttal. Kerüljük a szilánkosan törő (főleg baromfi) csövescsontokat.

Falánk, az ételt néhány perc alatt szinte rágás nélkül felhabzsoló ebnek inkább ne adjunk csontot. Egyéb esetekben hetente maximum 2 alkalommal, kb. 8 éves kor felett ennél is ritkábban etessük kedvenceinket csonttartalmú eleséggel. A természetes rágásigény kielégítésére a nagyméretű, jól megfőzött marhacsontok megfelelőek.

Ha idejében észrevesszük, hogy a kutya nehezen, kőkemény bélsárgolyókat ürít, 1-2 evőkanál paraffinolaj, esetleg étolaj megitatása még megoldhatja a problémát. Az ennél súlyosabb, eredménytelen erőlködéssel, nagy hasi fájdalommal járó esetek azonnali állatorvosi ellátást igényelnek. Sokkal egyszerűbb azonban megfelelő, a kutya normál igényeihez igazodó táplálással megelőzni ezeket az embert– és kutyát próbáló betegségeket.